“Eleinte, nem tagadom, izgultam. Nem a fényképezőgép miatt, hanem mert sokáig kacérkodtam egy boudoir fotózás gondolatával, de valahogy sosem mertem belevágni, mindig olyan távoli dolognak tűnt, hiába gondolkodtam el sokszor, hogy “talán egyszer jó lenne”. És amikor adódott a lehetőség, úgy döntöttem, igenis kipróbálom, és egyáltalán nem bántam meg. Ha jó a fotós, jól működik az összhang és komfortos a helyzet (amiből mindhárom tétel teljesült), akkor egy ilyen típusú fotózás olyan önbizalmat ad az ember lányának, ami, ha nem is változtatja meg azonnal és teljesen az életét, mindenképpen jót tesz, legyen szó bármilyen személyiségről vagy korosztályról.”